Ganzair Kompresszortechnika Kft. 6400 Kiskunhalas Szénás u.15.  e-mail.: uh.ri1508144666aznag1508144666@riaz1508144666nag1508144666
Kiskunhalas: + 36 77/ 423-448 Budapest: + 36 1 398-7655

SZAKTANÁCSADÁS

GANZAIR A TELJES MEGOLDÁS

Szaktanácsadás

MILYEN KOMPRESSZORT VÁLASSZUNK?

A megalapozott kiválasztáshoz szeretnénk segítséget nyújtani. A vevők, beruházók nem szükségképpen kompresszorszakértők ez el sem várható tőlük, ezért összegyűjtöttünk néhány alapfogalmat és elvi döntési kritériumot.

LEVEGŐSZÁLLITÁS

Összehasonlíthatók-e a különböző ajánlatokban megadott levegőszállítási értékek?

Igen, feltéve ha azonos referencia feltételek mellett adták meg az adatokat. A kompresszortechnikában és a pneumatikában megadott levegőszállítási/fogyasztási adatok nem az időegység alatt átáramló levegőmennyiség tényleges értékei, hanem tulajdonképpen fiktív értékek. Igaz, hogy a kompresszorok megadott légszállítási adatai mérésre alapulnak, ám ezt mindig a sűrítés előtti állapotra számítják vissza.

Ez a számítás nem trükk. Azért szükséges, hogy a szállított légmennyiségekre összehasonlítási alapot kapjunk. A kompresszor levegőszállítása fizikailag a beszívott levegőmennyiség, csökkentve a sűrítés során létrejövő veszteségekkel.

A prospektusokban, ajánlatokban megadott légszállítási adatokat kétféle szempontból kell megvizsgálni: az egyik szempont, hogy a kompresszor mely részén, milyen üzemi nyomáson mérték, illetve milyen referencia feltételekre számították vissza?

A mérésre ma az ISO 1217 és a DIN 1945 szabványok az elfogadottak. A vásárlónak nem igazán érdekes, hogy melyik szabvány szerint történt a mérés, mert lényegileg mindkettő azonos. A fontos az, hogy a megadott légszállítást a kompresszoregység kilépési pontján, a megadott üzemi nyomás mellett mérték-e és milyen referenciaállapotra számították vissza. A csavarkompresszoroknál elterjedt trükk, hogy a megadott légszállítást a sűrítőblokk után, az olajleválasztó és az utóhűtő előtt mérték. Tetézik néha ezt azzal, hogy az üzemnyomásnál alacsonyabb nyomásnál mérnek. Dugattyús gépeknél legtöbbször elhallgatják, hogy ellennyomás nélküli üzemmódban, a beszívott levegőmennyiséget adták meg légszállításként. Néha pusztán a lökettérfogatból számított értékkel is találkozhatunk. Az előbbi esetekben 5-10-20%, az utóbbinál akár 25-30% is lehet az eltérés az üzemi nyomáson és az egység kilépési pontján mért effektív értékekhez képest.

Ha valamely gyártó azonos motorteljesítményhez megadott légszállítása messze jobb mint a versenytársaké, gyanakodni kell. Az adatokat valószínűleg a fenti módszerek valamelyikével papíron tupírozták fel. Csodák itt sem lehetségesek, 5-10% eltérésnél több kritikával kezelendő.

NYOMÁS

A régi szép időkben az ata és az atü korában egyszerűbb volt a helyzet. Ma az ajánlatadónak magyarázkodnia kell, általában azonban minden gyártó túlnyomásban adja meg a nyomásértéket. Műszakilag is ez az adat az értelmes, hiszen a túlnyomásból számíthatók a pneumatikus elemek teljesítményei és erői, valamint a szokásos műszerek is ezt mérik.
Ennek nyomán elterjedőben van a barg, mint a túlnyomás mértékegysége, utalva az angol gauge=mérő szóra.

Vigyázni kell, a kompresszor üzemi vagy maximális nyomását adták-e meg. A villamos motorok túlterhelése ugyanis adott szigetelési osztályokhoz kötötten különféle mértékben megengedett, hiszen a méretezés alapvetően a termikus határokra történik. Tartósan a maximális nyomáson üzemeltetve nem lesz a kompresszoregység hosszú életű. A maximális nyomást csak olyan mértékben szabad kihasználni, hogy a motor túlterhelése ne lehessen folyamatos.

VILLAMOS TELJESÍTMÉNY

Nem elegendő a beépített főmotor névleges teljesítményadatát vizsgálni. Ez a felhasználónak csaknem érdektelen Az a lényeges, mennyit vesz fel a teljes berendezés. Egyes gyártók elfelejtik közölni, az aktatáska ügynököknek pedig a látókörükön kívül esik, hogy a kompresszoregységben a főmotoron kívül más fogyasztók is vannak. Néha még az is előfordul, hogy a kompresszor behajtó tengelyén felvett teljesítményt adják meg, figyelmen kívül hagyva a hajtás veszteségeit és más, például a hűtéshez szükséges teljesítményt. Kérdezzünk rá ezért a teljes berendezés áramfelvételére. Ez tartalmazza az esetleges külön hűtőventillátor, a vezérlés és más fogyasztók áramfelvételét is. Ez feltétlenül szükséges az elektromos betáplálás vezeték keresztmetszeteinek meghatározásához is. Komolytalannak kell tekinteni azt az ajánlattevőt, aki ezt az adatot nem tudja azonnal megadni, mivel gyanítható, hogy más adatoknál is kozmetikázott értékekkel dolgozik.

ZAJSZINT

A berendezés zajszintjének megítéléséhez nem elegendő egyetlen dB(A) érték megadása. Meg kell győződni a mérési módszerről, milyen szabvány szerint, milyen távolságról, milyen körülmények között mérték a berendezést. Általánosan elfogadott z ISO 2151 szerinti módszer, amely úgynevezett félhangtérben, a berendezés négy oldalán 1.5 m magasan, 1 m távolságban írja elő a mérést. A mért értékeket előírt számítási módszerrel vonják össze egy számértékké. Eltérő körülmények között, például zárt térben mért értékek ettől jelentősen eltérhetnek. Tehát még a korrekten, a fenti szabvány szerint megadott zajszintek is csak összehasonlítási alapot adnak. Ha az ajánlattevő nem tudja megadni a mérés módját, óvakodjunk kézpénznek venni az adatait.

OLAJKENÉSES VAGY “SZÁRAZ”

Elterjedt tévhit, hogy a száraznak nevezett, helyesebben kenésmentes kompresszorok levegője száraz és “patyolat-tiszta”. A levegőminőséget alapvetően az utókezelés határozza meg, nem a kompresszor. Mindig a felhasználási cél függvényében kell a kompresszort kiválasztani, hiszen a felhasználónak nem kompresszorra, hanem előírt minőségű sűrített levegőre van szüksége.

A kérdés bővebb kifejtése cikkünk terjedelmét meghaladja, ezért további információkért kérje szakértő munkatársunk segítségét. Küldje el a tervezett kompresszor vásárlással kapcsolatos kérdéseit most!